Te ki leszel? - Az azonosulás

Ha az esti mese elolvasása után megkérdezed a gyermekedet, hogy melyik szereplőnek a bőrébe bújna szívesen, lehet, hogy elcsodálkozol a válasz hallatán. Talán nem érted, miért szeretne a Te gyerkőcöd a gonosz jelmezében, a szerencsétlen szereplők helyében lenni... Az önmarcangoló kérdés helyett - "Mit rontottam el a nevelésben?!" - inkább ismerd meg jobban a gyermekedet a meséken keresztül!

Az emberi természethez hozzátartozik az, hogy néha rosszul viselkedik, esetleg vonzó számára a gonoszság. Ha azt közvetítjük a gyermeknek a „biztonságos” történetekkel, hogy minden ember jó, és gonosznak lenni nagyon elítélendő, akkor a gyermek, mikor felfedezi magában, hogy olykor szívesen követne el rosszaságot vagy olykor el is követi azt, és nem érzi tőle magát kínosan, akkor felmerül benne, hogy ő nem jó ember, és nem méltó anyja szeretetére. Ettől szorong. Persze tudattalanul.

Ha direkt módon közöljük vele, hogy jónak kell lenni, de ha kicsit gonoszkodsz, az belefér, akkor könnyen megtéveszthetjük vele a gyermeket. Azonban a mesék szereplői burkoltan közvetítik a gyermek felé azt, hogy gonoszság létezik és olykor felülkerekedik. A mese végén mindig a jó győzedelmeskedik, de a folyamatban vannak olyan szakaszok, amikor épp a gonosz hatalmasabb.

Nem biztos, hogy a gyermek az általunk jónak ítélt értékeket képviselő hőssel fog azonosulni. Több oka lehet ennek. Akár frusztrálhatja az is, hogy a valóságban mindig jól viselkedik, mert a hétköznapokban a szülei, tanítói, családtagjai… stb. elvárják tőle, s a mesében kicsit „kiengedheti a gőzt”. Előfordulhat az is, hogy rossz az önértékelése vagy  a negatív hős egy tulajdonságára oly mértékben vágyik, hogy vele azonosul a történetben.

A jelenkorban meglévő értékválság, társadalmi anómia a gyermeket is érinti. Míg húsz évvel ezelőtt a srácok szinte kizárólag a sárkányölő királyfival azonosultak, ma egyre többen választják, a pórul járt vagy megsérült állat szerepét. S nagy számban akadnak olyanok is, akik a gonosz külső és belső jelmezét öltenék magukra szívesen.

A mesében, akárcsak az életben nem a büntetés vagy az attól való félelem riasztja el a leghathatósabban a gyermeket a bűntől, hanem, hogy nem éri meg.

Ezért húzza a mesében mindig a rossz a rövidebbet. Viszont nem is a jó győzelme fejleszti az erkölcsi tudatot, hanem, hogy melyik hős vonzereje a nagyobb. A gyermek nem a jó és a rossz alapján választ, hanem hogy ki kelt benne rokonszenvet vagy ellenszenvet.

Az azonosulást a gyermek kezdeményezi, végigéli a hős viszontagságait, küzdelmeit, s annak külső, belső harcai vésik bele a az erkölcsi törvényeket.

A való életben az emberekben mmegvan a jó és a rossz is egyaránt. A mesék szereplői viszont nem ambivalensek, hanem tisztán vagy jók vagy rosszak. Amíg a pozitív azonosulás talaján ki nem alakul a viszonylag stabil gyermeki személyiség, addig várni kell a  finom árnyalatokkal. A mesék jellemeinek polarizáltságára azért van szükség, hogy a gyermek megértse a jó és a rossz közti különbséget, s a bonyolult, életszerű figurák ezt nem tudnák megragadni.