Mire való a mese?
A mese csak a XIX. századtól tekinthető gyerekműfajnak. Addig a felnőttek számára nyújtott lehetőséget önmaguk és a világ mélyebb megismerésére, megértésére. A történetmondásnak komplex szerepe volt: segítette az egyén szocializációját, közvetve kialakított a hallgatóban egyfajta értékrendet, hagyományőrző szerepe volt, s mindemellett gyógyító hatással (ma: meseterápia) is bírt.
Napjainkban egyre több statisztikai adat igazolja, hogy a szomatikus megbetegedések pszichés alapra épülnek. Ilyenek: a szív és érrendszeri betegségek, a keringési rendellenességek, a daganatos betegségek. A megküzdési stratégiákat nélkülöző fiatalok feszültségcsökkentésért gyakran nyúlnak olyan szerekhez (cigaretta, alkohol, drog), melyek destruktívan hatnak rájuk.
A betegség gyógyítása – a lelki teher mellett – anyagi nehézséget is jelent, úgy az adott személynek, mint a társadalomnak.
Jó volna ha a mai gyerekek olyan védelmi rendszert alakítanának ki, amely mellett biztonságban felnőhetnek.
A társadalom birtokában van egy protektív faktor, mely alkalmazása ingyenes, bárki által használható és csodákra képes. Ez a MESE.
A pedagógusok, egészségtan tanárok, mentálhigiénikusok, pszichológusok sokat tehetnek azért, hogy a gyakorló és leendő szülők megismerkedjenek a mesékkel, a mesélés jelentőségével. Mind több gyermekekkel foglalkozó szakember fogalmazza meg, hogy a gyerekirodalom az egészségfejlesztés eszköze lehet.
Ahhoz azonban, hogy a mesélés napi rutinná váljon, meg kell ismertetni a gyerekeket a mesékkel.
A felnőtté válás sokszor együtt jár az emberben élő gyermek elvesztésével, örökre lekerül a varázsszemüveg, amelyen keresztül egy gyermek szemléli a világot. Amikor a szülők és a pedagógusok arra „kényszerülnek”, hogy a gyerekirodalom apró gyöngyszemeit, meséket és verseket olvassanak a csemetéknek, akkor újra a kezükbe veszik azt a kulcsot, amely a világot és a lehetőségeket végtelenné teszi.
Miért fontos a mese?
A gyermek ezeken keresztül észrevétlenül válik alkalmassá a későbbi életének kiteljesítésére:
- Segíti a családi szocializációt (anya-gyermek kapcsolat, szerepek különválasztása, a jó-rossz fogalmának meghatározása és éles elkülönítése, értékrend kialakítása)
- Mélyíti az önismeretet.
- Az mesehelyzet átéléssel, azonosulással, csökkenti a stresszt.
- Motivál, kimozdít a holtpontról, s ezek által személyiségfejlesztő hatással bír.
- Növeli a csoportba tartozás élményét, ezáltal biztonságérzetet ad.
- Relaxációs módszer, ellazít.
- Indirekt módon közöl, finoman bírál.
- Az olvasóvá nevelés egyik eszköze.
- A mesélést követő és a mesélés közbeni beszélgetés sokféle látásmódot, probléma megközelítéshez elvezet, ezáltal növeli a gyermek kreativitását.
- Az egyén éppen aktuális befogadási szintjén fogalmaz.
- Szimbolikus formában jelenít meg hétköznapi élethelyzeteket. Már maga a felismerés is megtisztulást hoz
- A meseterápia alkalmazásával felhívja a figyelmet az egyénben és környezetében rejlő szépre.
- Feleleveníti a halványodó népszokásokat (hagyományőrzés a népmeséken keresztül)
- Gazdagítja a szókincset, fejleszti az kifejezésmódot.
Hol, milyen közegben alkalmazható a mese?
Családban
Óvodában (délutáni elalvás előtti lazítás, értékrendformálás)
Iskolában (meseklub, drámajáték, osztályfőnöki óra, egészségtan óra, óraközi szünetek, délutáni szabadfoglalkozások /pl. a napköziotthonos oktatásban/)
Gyógyításban (Meseterápia - A pszichoterápia és meseterápia közti alapvető különbség: Az előbbi az emberben rejlő sötét, elfojtott vágyak után kutat, hogy annak feloldásával elérje a megkönnyebbülést, a meseterápia az egyénben rejlő elfojtott fényt keresi, hogy felszabadítsa és hagyja, hogy elárassza őt. A mese segítségével beindulnak a pszichés folyamatok, s a problémák kezdenek megoldódni.)
A mese a legnagyobb ajándék, amit adhatunk és kaphatunk. Tanuljuk meg használni!
(Csabai Dorina Eszter)
