Belső képek létrehozása

Egy gyermek nem tudja a nevén nevezni az érzést, amely keletkezik benne bizonyos helyzetek kapcsán. Nem tudja megfogalmazni érzelmi állapotát. A meséken keresztül azonban feszültségeit, szorongásait, félelmeit közölni tudja.

(Balázs Béla)
 

Ragaszkodik ugyanannak a mesének az újraolvasásához, esetleg ő maga kezd történeteket kitalálni. Ezeket nagyon komolyan kell venni, mert bennük ölt testet legféltettebb titkuk, így lehet a legközelebb jutni a személyiségük mélyebb rétegeihez.

Akár újraéli a történetet képzeletben, akár maga kreál mesét, mindkét esetben intenzív fantáziamunkát végez. A belső képek már önmagukban is gyógyító (szorongáscsökkentő) hatásúak.

Vekerdy Tamás pszichológus szerint a civilizáció sajátossága, hogy elfelejtjük a belső képek készítésének képességét. A belső képek formálódásának jelentősége nagy. A pszichológia elaborációnak, azaz feldolgozásnak nevezi, a külvilág eseményeinek és a belső világunk tagolatlan benyomásainak feldolgozását, a személyiségünkbe történő beépítését. Ez álom közben, pontosabban belső képek készítése közben történik.

A gyermek ösztönszerűen képes belső képek készítésére, így oldja a feszültséget.

Ám iszonyú erejű képéhsége miatt nem képes különbséget tenni belső és külső képek között. Amint megkínáljuk a gyermeket külső képpel – pl. a televízió elé ültetjük – azonnal leáll a belső képek alkotásával. Viszont a tévé szinte pórázra köti a gyereket, nem engedi el, de mivel nem készülnek belső képek, nem tudja oldani a feszültségét, ezért marad nyugtalan a tévéző gyermek.

A gyermek fokozatosan különíti el a valóságos és mesevilágot, ezek átjárhatóságára, a játékra, mint az élet próbaüzemére, szüksége van.

A mesék hallgatásakor, ha az értelem megbotlik, akkor a fantázia igen élénken besegít, kiegészít. A mesevilágban minden lehetséges, természetes a varázslat, az átváltozás.