A tündérmese

Magyarországon közel négyezer lejegyzett tündérmesét tartunk számon. Ahogyan a vers műfaján belül különböző verstípusokat különböztetünk meg, úgy a meséken belül is elhatárolhatunk csoportokat: állatmese, tündérmese, legendamese, novellamese, ostoba ördög-mese, falucsúfoló, tréfa, anekdota, hazugságmese, formulamese.

Lássuk, melyek is a TÜNDÉRMESE jellemzői!

Nincs tündérmese CSODA nélkül. Minden sorában felbukkannak csodás kalandok, csodás tárgyak, csodás személyek.

A tündérmesében könnyen előfordulhat, hogy a szemétdombon fetrengő gebéből hirtelen beszélő táltos paripa lesz, s a bajba jutott hős segítségére siet. Időnként az útjukba akad egy óriás, sárkány vagy boszorkány, de ők nem ijednek meg, hanem igyekeznek kiismerni magukat a segítőtársak és ellenfelek között, s legyőzve minden gonosz erőt a fiú elnyerje e királykisasszony kezét és vele a fele királyságot.

A lényeg tehát ennyi: a hős az elindulása után fokozódó nehézségű problémákat áll ki, majd a végén feleséget, rangot és vagyont kap.

A mesehős ugyanolyan természetességgel közlekedik a csodás helyszíneken – az Óperenciás tengeren, az Üveghegyen, égig érő fán, mint a falu széli erdőben vagy a határban.

A tündérmesékben ötvöződik a valóság és a képzelet, s a mesehallgatás ideje alatt – sőt, még utána is sokáig, a csoda nem csak a mesehősnek, hanem a mese hallgatójának is hihető lesz.