Érzések betűláncon

Elképzeltem a csitri dédnagymami szerelmes ábrándjait, amint a hirtelen becsukott Tolsztoj műben vergődnek. Jóleső borzongás futott végig a hátamon, amikor elhatároztam, hogy kiszabadítom az évszázadokkal ezelőtt a 64. és 65. oldal közé szorított érzéseket.

Egy kedves ismerősöm lakására keveredtem a minap. Már az ajtóban megéreztem a könyvek illatát, mágnesként vonzott a könyvtárszoba. Most azt hiheted, viccelek, pedig nem. Svédízléssel elárasztott dizájnvilágunkban ritka az olyan lakás, ahol egy egész szobában könyvek laknak. A nappali összes falát a padlótól a jó magasan lévő mennyezetig könyvek súlya alatt roskadozó polcok borították. 

Kedves ismerősöm, M., látva elragadtatásomat, büszkén magyarázta, hogy hány generáció olvasás közben született gondolatai, vágyai vannak belecsukva és a lapok közé préselve. Ez a megközelítés teljesen megbabonázott. 

Elképzeltem a csitri dédnagymami szerelmes ábrándjait, amint a hirtelen becsukott Tolsztoj műben vergődnek. Jóleső borzongás futott végig a hátamon, amikor elhatároztam, hogy kiszabadítom az évszázadokkal ezelőtt a  64. és 65. oldal közé szorított érzéseket.

Elképzeltem, amint 21. századi nőként a fotelba kucorodva olvasni kezdek, majd a sorok közül előkúsznak érintések, suttogások, parázs pillantások – és hatnak rám. Lehetséges ez? Talán közük sincs az olvasmányom témájához, de valaha felmerültek abban, akinek ugyanúgy megnyílt az olvasás titkos varázsajtaja és a kiszabadult gondolatai, érzései a betűkhöz láncolódtak.

Hogy ne legyen a történet befejezése lenyisszantva, idebiggyesztek egy befejezés bekezdést. Szóval…mialatt a könyvek között beszélgettünk, mindketten úgy éreztük, a könyvespolcokra kiültek a főhősök, a méltatlanul mellőzött epizódszereplők és kíváncsian szemlélnek bennünket. Kint sötétedett és miután egy lélegzetvételnyi szünet állt be a társalgásunkban, az esti félelem belekapaszkodott és behúzta magát közénk. – Nekem mennem kell! – mondtam, és M. nem tartóztatott. Miután kilépve a szobából lekapcsoltuk a villanyt, még hallottam, ahogyan a megírt alakok halk neszezéssel visszamásznak a jól megszokott soraik közé.

Írások még, még, még...