Miért nem örül a tanár a könyvnek?!

Erre a kérdésre keresem a választ... Közeleg a tanév vége. Mi, szülők, ajándékba csomagoljuk a hálánkat, hogy megköszönjük a tanítóknak, amiért egész évben küszködtek a csemetéinkkel, amíg mi élveztük a saját munkánk szépségeit.

Valaha a tanítóknak, tanároknak igazi elismerés járt. A nagyszüleim is tanárok voltak, s emlékszem, a nagyapámnak már messziről kalapot emeltek az ismerősök. Reggelente frissen vasalt köpenyben ment a vágyott, titokzatos világba az osztályához, míg én a nagymamámmal  maradtam  a csukott ajtón belüli kávéillatban. Gyerekként a MÁV nevelőotthont, ahol a nagyapám tanított, kastélynak láttam. Mindent behálóztak a végtelen folyosók, díszes korlátok mellett futó fényesre koptatott vörös lépcsősorok. A visszhangos előtérben kivilágított akvárium volt és az igazgatói iroda előtt mindig abba kellett hagynom a csivitelést. Amikor a táblára rajzolhattam, elhatároztam, hogy én is tanár leszek. Lettem is. Sajnos nem fértem be a heringesdobozba , hogy az általam annyira tisztelt gyerekektől tanulhassak az osztályban – tanításnak álcázva a bölcsességem megszerzését. Így szerencsére  a szavak bűvöletében élhetek és nap, mint nap, elámulva az általuk teremtett varázslaton, új, könyves-mesés világba csábíthatom a gyerekeket és a szüleiket. Remélem, e rövid villanásnál Te is megláttad, hogy TISZTELEM  tanárok munkáját.

Örömmel csatlakoztam a szülők virtuális tanakodásához a „Mit vegyünk a másodikosaink tanítóinak  az év végén?!”  pályázatban. A harmincfős osztály hatvan anyuci-apucija közül ketten dobtuk be a közösbe fonnyadt ötletünket egy hét alatt.  Egy lelkes édesanya táskát javasolt, tudja, hogy épp arra van szüksége a tantónéninek, a tantóbácsi pedig már rég szeretne egy elektronikus ketyerét.  Jómagam előálltam a tuti tippel: nincs jobb egy letehetetlen könyvnél. Már csak az érdeklődési körre kell fókuszálni, aláíratni nebulóink  gyöngy betűivel és voálá, összeáll a méltó tanév végi köszönet.
Megdöbbenésemre egyöntetűen leszavaztak, a táska és a műszaki cucc lesöpört a színről, s többen megerősítették, a könyv nem elég személyre szabott. Hatvanad részben fizettem a többség döntését, de azóta is azon töprengek, vajon miért örül egy tanító jobban a táskának, mint a könyvnek.

Kattanj ide egy új sztoriért!