GÓLYA-hír
Születésnapod van? Kérj édesanyádtól valami nagyon értékes, drága ajándékot! Kérd meg, hogy írja le Neked a születésed történetét. Én megtettem és nem bántam meg.
Anya először meghökkent, a fejét rázta, aztán megdumáltam. Láttam, sőt, szinte éreztem, miként árasztják el percről percre jobban a születésem körüli emlékek. Azt szerettem volna, ha nem a plázákban korzózva szerzi meg az ajándékot, amelyre szükségem van, hanem a szívébe néz, s felidézi az első közös élményünket. Arra kértem, helyette üljön a számítógép elé, csatolja be a biztonsági övet be és taposson a gázba. Hagyja, hogy átjárják az érzések, engedje, hogy utat törjenek maguknak az emlékek. „Nehogy nekem elkezdj mondatokat elemezgetni, szavakat rakosgatni, mondatjeleket variálni!!!! Egyszerűen csak írd le, ami jön! Bármilyen apró, pici kis részlet is az! Egy illat, egy fuvallat, egy sóhaj.
Jaj! El sem hiszed, milyen katartikus élményt jelentett nekem elolvasni érkezésem történetét! Furább volt, mint gondoltam. Addig egy dátum volt csak év, hó, nap, esetleg óra. Egy orvosi diagnózis, hideg tény. Most már FÉNY. és báj, fájdalom, verejték és gyönyörűség. Hol érzelmesre sikerült az írás, hol egyszerűen közölt dolgokat. Hol kacska-bacskák voltak a mondatok, hol töredékesek… ám mindezt édessé tették édesanyám ráismerhető szófordulatai. Ja... és figyelmes is volt, mert sehol sem jelent meg a szövegben a dátum. Miért is kell azt olyan pontosan tudni?! Elég hozzá annyi, hogy
"Kellemes idővel kezdődött az október abban az évben…
Arcom odanyomtam az ablaküveghez, mint kislánykoromban. Igaz, akkor a jégvirágok különös mintázatát figyeltem… a szoba meleg volt. Még emlékszem az illatra, mely betöltötte a szobát, a nagymamámét. A friss tejeskávé, a szeretet illata és a biztonság töltötte el egész nyiladozó énemet! Mert ennek is van egy soha meg nem nevezhető illata… Az idő elröppent -, maga az emlékkép is, mert valaki, akit nem ismertem még, egy enyhe rúgással jelezte jelenlétét. Kezem a hasamra tettem, megsimogattam, és elképzeltem milyen lesz a nagy találkozás! Elképzeltem egy sötét hajú gyönyörű kislányt, és azt hogy ebben a hordónyi hasamban együtt kezdtük el az összetartozást!
Édesanya leszek!! Még igazából nem is fogtam fel, milyen is lesz, csak azt, hogy teljes szívemből akarom ezt a kicsi embert . Nem sajnáltam az alakom, inkább a büszkeség töltött el.
Te úr’isten! Mint egy felfújt béka - úgy néztem ki. Elmosolyogtam magam… Nem baj, nemsokára látni foglak kicsim…
Az arcomra maszkot tettek. „Számoljon!” - hangzott az utasítás!! Aztán jött a megváltó és mély sötétség……
Lassan nyitottam a szemem… Ágyam mellett tornyosult az orvos… Hány óra? 11 mondta… Az kizárt, mondtam! Kislánya született! 3.20 dkg. Tehát megszületett az én Dorinám. Nem fiú, nem Péter. DORINA.
Óvatosan bontogattam ki az én várva várt kislányomat, aki erőtlenül próbált sírdogálni.
