Sírás? Naplóírás!
Ma, amikor minden asztalon van egy egér, kutya kötelességed, hogy hagyd a porcicákat a sarokban és sírás helyett élvezd az írást, mint bánatfeloldó, tisztánlátáshoz segítő régi-új trükköt.
Voltál már úgy, hogy összezavarodva kerested a helyes irányt? Előfordult Veled, hogy körédcsavarodott és fojtogatott a szomorúság? Ilyenkor nincs jobb egy üres füzetnél vagy egy word dokumentumnál és a mindennapi írásra fordítható nyugodt negyedóránál.
A gardróbomban a polcok alatt óriási dobozok foglalják a helyet a jelen cuccai elől. Nem dobom ki őket, mert kincseket rejtenek. Nem viszem ki őket a garázsba, mert ott túl hideg van az emlékeimnek. Olykor előveszek egy-egy kicsicsázott kamaszkori füzetet, beleolvasok és néha még a végére biggyesztek egy dátumot helyzetjelentéssel.
Mi az a helyzetjelentés? Ami van. Milyen az idő, hol vagyok, kit várok aznap, mi a feladatom, álmaim, miket vittem véghez, amire büszke vagyok. Mi szomorít el, minek örülök, mi a dilemmám, mi van rajtam, milyen ruhát, kocsit, házat szeretnék. Mi újság a fiaimmal, akarok-e még gyereket és… ki lakik épp a szívemben, s kinek lehet legközelebb kulcsa hozzá.
Egy-egy oldal elolvasása után megrohannak az emlékek, újra érzek régi ízeket, illatokat, újraélednek rég elfeledett érzések. Nevetések, könnyek, elavult titkok, beteljesült (vagy épp beteljesületlen) vágyak bontakoznak ki a sorok közül és ismét intenzíven átélem a régi kalandokat, hiszen mai is ott vannak bennem.
A naplóírás alapszabályai
Amikor leülsz naplót írni, nézz magadba, és próbálj meg őszinte lenni. A varázslatos iskolabusz című rajzfilmsorozat Miss Micijétől tanultam(!) „Amit elkezdesz, az félig kész!” Ülj neki az írásnak és néhány perc után érzed majd, hogy magától szalad a tollad a papíron (az ujjaid a billentyűzeten). Amikor x idő múlva a tollad (szintén magától) megáll és lefekszik a teleírt papír mellé, Te megkönnyebbülten felsóhajtasz.
Mégis vannak aggályaid az írással kapcsolatban?
„Sosem voltam jó magyarból.”
Hé, ez nem beadandó fogalmazás! Kit érdekel a helyesírás? Felejtsd már el a bekezdés-tárgyalás-befejezés alapszabályát. Írj! Csak írj! Kezdd egy sóhajjal és azzal a mondattal (vagy mondatszerűséggel), ami kikívánkozik belőled!
"Mi lesz, ha valaki rátalál a titkaimra?"
Ha esélyt látsz arra, hogy illetéktelen kezekbe kerülhet az irományod – és nem szeretnéd, akkor tépd apró fecnikre és húzd le a vécén!
„Mi lesz, ha rászokom erre a feszültségoldásra?”
Egészségedre!
Egyet tarts észben! Amíg nem próbálod ki, addig nem tudhatod, hogyan hat rád!
Még több blogbejegyzés
