Bevonzani Vagány Bé-t
Felhívott egy blogolvasó női hang és megajándékozott a történetével. Annyira, de annyira örültem...
Magántelefonszámot jelzett ki a mobilom, így mézes-mázos hivatali hangomon bemutatkoztam. A vonal másik végére a telefonáló női hang nem biggyesztett nevet, de elnézést kért érte. Ám – ígérte -, cserébe megajándékoz egy történettel, ami érdekelhet engem. Visszafojtott lélegzettel hallgattam, hiszen ha egy blogolvasóm telefonál az mindennél fontosabb nekem. Ezeket a szavakat kaptam ajándékba:
„Fiatal vagyok, gondolom, ezt a hangomon is hallani. Fiatal és iszonyatosan szerelmes. Ez dupla öröm számomra, mert egyszerre két pasi lábai előtt heverek és hevernek Ők viszont az én lábaim előtt.
Az egyik legyen mondjuk Vagány Bé, a másik Intellektuál Á. Szóval miszter Vagány Bé már egy éve csapja nekem a szelet. Pontosabban nekem és egy(néhány) másik nőnek. Olykor megszólal bennem egy okos hangocska és felszólít, hogy haladéktalanul és maradéktalanul dobjam ki Őt. Sajnos ilyen kor egy másik (kicsit erélyesebb) hangocska azt mondja, hogy hülye vagyok, ha kidobom az életem ízét. Igaz, Mióta Vagány Bé járatos bennem, azóta olyan magasságokat és mélységeket élek meg, mint soha azelőtt. Egy a bibi. Csak akkor jön, ha éppen olyanja van. Szó, ami szó, akkor NAGYON OTT VAN, de ha hetekig nincs kedve, akkor olyan mély a szünet, hogy szinte fáj.
Egy ilyen CSEND-es időszakban botlottam bele Intellektuál Á-ba. A beszélgetés első kanyarjában berántott a benső világába és úgy járkálhattam a gondolatai, elméletei között, mint egy klassz kiállításon. Minden kérdésemmel egy új, még izgalmasabb témájú terembe engedett be – én pedig beleszerettem. Kár szépítgetni a dolgot, hamarosan nem csak a szellemünk, de a testünk is ölelkezett. Ennek a kapcsolatnak annyi a kis bökkenője, hogy Intellektuál Á már kimondott egy örökre szóló IGEN-t valakinek, tehát nem független. Bár arra vágyom, hogy mindig legyen mellettem egy (azaz 1) pasi, de most „csak” ezt a lehetőséget kínálta nekem a sors… így elfogadtam.
Szóval azért hívtalak fel, Eszter, mert olvasva a blogodat és a böngészve a szájtodon ragadt rám némi tudás a szavak varázsáról. Mit veszíthetek, kipróbáltam. Meséltem, Intellektuál Á-nak Vagány Bé-ről. Arról, amire csak vágyom, de úgy beszéltem, mintha a valóság lenne. Hogy Vagány Bé odavan értem, ajándékot hoz, folyton kopogtat az ajtómon, segít a tanulásban és meghívott a Mátrába egy túrázós hétvégére (mert túrázni azt imádok). Erre az én okosom olyan tapadós lett, hogy kérdőjelet tett a mostani kapcsolata végére és annyit jön, amennyit csak tud. Mellékhatásként pedig… - és ezt alig akartam elhinni – az elveszettnek hitt Vagány Bé-m megjelent az ajtómban egy csokor virággal, segített a tanulásban és elhívott hosszú hétvégére. Hihetetlen, nem? Nem tanácsot kérek, mert szeretem az ilyen zűrös helyzeteket, csak el akartam mondani, hogy igen, van alapja annak, amiről írsz. Jaj, mindjárt lemerülök.”
Katt. Tűűűűűű. Azonnal le is merült.
A történetet most nem kommentálom. Ezúton is köszi Neked azért a szép ajándékért, hogy szavakba öntötted és megosztottad velem az élményeidet. Ezzel erőt adtál és így mások is belekapaszkodhatnak az életmentő szófonatokba.
Olvass még mozaiksztorikat!
Ezt ajánlom: Verbális tőr
