Elböfögjem az ábécét?

Ismeritek azt az érzést, amikor az okos kisgyereketek végre iskolába kerül? Már csecsemő korában is olyan okos volt, hogy „süti-süti-pogácsában” kenterbe verte a játszótér többi babáját… Hosszas iskolakeresgélés, tanító választás, áttanakodok éjszakák után végre megvan a megfelelő suli, amely jól megalapozza a nagy karriert.

Szeptember 1. (az első tanítási nap): Egész nap izgalomban vagytok, alig várjátok a délután négy órát, hogy újdonsült kisiskolásotokat bölcs tanítója kikísérje a suli elé. A nebuló szóhoz sem jut az ujjongó kérdések záporában. Eleinte még próbál megszólalni, aztán hagyja szüleit boldogságban úszni és bemegy a szobájába legózni.

Szeptember 2. (a második tanítási nap): Majdnem egész nap izgalomban vagytok, 10 perccel korábban érkeztek a suli elé, hogy eszmecserét folytathassatok a más elsős szülőkkel. Kijön a kis eisteinetek, s a rázúduló anyai csókok, apai kérdések záporában sikerül közölnie, hogy „van egy barátom”. Ettől kezdve ömlik a hegyi beszéd a „madarat tolláról, embert barátjáról” és hasonló okosságokról. Amikor a szülők, akik tényleg csak jót akarnak kifújják magukat, iskolás csemetéjük bemegy a szobájába legózni.

Szeptember 3. (a mesebeli harmadik tanítási nap): Anya éppen négyre ér a sulihoz, sietnek bevásárolni, aztán haza. Este vendégek jönnek, Apa épp időben érkezik. Kati néniék agyon dicsérik a vacsit, már harmadszor szednek a spagettiből (..de ki számolja?!) amikor mindenki jóllakott, jöhet az udavrias kikérdezés. – Na és hogy tetszik a suli? Van már barátod?

Apa mindig közbeszúr egy kis büszkeséget, hogy ez az ő kicsi fia milyen fantasztikus koponya, már két éves korában is, és négy éves korában is miket tudott! Te jó ég! A vendég néni felteszi az idevágó egyetlen jó kérdést. – Na, és mit tanultál az iskolában?

Mindenki elhalkul. Az összes kérdő tekintet a kis szőke fejecskére szegeződik. Apa kihúzza magát és visszafojtja a lélegzetét. Anya megáll a konyhaajtóban a tálcával, Kati néni lenyeli a falatot és nem veszi be a következőt.

Az újdonsült iskolás ÖRÜL, hogy végre igazán a középpontban lehet és bemutathatja a leghatásosabb tudományát, amellyel az egész osztály figyelmét sikerült felkeltenie.

- El tudom böfögni az ábécét. Elböfögjem az ábécét?! – és az okos kisiskolás kihasználva a döbbent csendet ELBÖFÖGI AZ ÁBÉCÉT… Hiszen mi sem egyszerűbb, vacsora után?!

Mindenki nevet és helyesel, csak apa büszke vállai csúsznak lejjebb kissé és anya kisminkelt szemei kerekednek el.

Este az ágyban, mikor anya a kezét krémezi, apa pedig beállítja a telefont ébresztésre, már újra büszke szülők… mert az ő kis reménységük még csak hat éves, egyértelműen gyerek. Egy olyan gyerek, aki el tudja böfögni az ábécét. Megnevetteti az osztálytársait és megnevetteti a vacsoravendégeket. Egyelőre ez a gyerek dolga, s ezt remekül végzi. Minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek rá. 

Itt választhatsz még írásokat.