Kommunikáció és egészség
|
MESEKÖR
|
Olvasóvá nevelés
|
Hírmondó
|
Rólam
|
Kapcsolat
FőoldalOldal t�rk�p
FőoldalHírmondóBLOG szóról szólvaArany szabály az ARÁNY
BLOG szóról szólva
GÓLYA-hír
A kitka taktika titka
Szenved-éj/Szóba rejtve a kulcs
szerelmeSMS
Helló-jónapot!
Te olvasol a vécén?
Télapó? Mesebeszéd!
Sírás? Naplóírás!
Bevonzani Vagány Bé-t
Üres szavak színei
Azt nézd, mit olvas!
Szerepcsere - Te ki vagy?
Kinek a répája nagyobb?
HÁJ tech - A szósúly módszer
Érzések betűláncon
Könyvlánc
Elböfögjem az ábécét?
Miért nem örül a tanár a könyvnek?!
Chip chip csóka
Arany szabály az ARÁNY
Újraolvasva más?
Sárkényfej-nyisszantó könyv
Házi NetCorvina
Falra hányni a borsót
Már csak ez hiányzott!
Visszadobott labda
Testben a lélek
Szóerő tartósító
Verbális tőr
Az erő Veled van!
Költőde - Hogyan születik a gondolatíró?!
Minek annyi flancos ketyere?
AGORA
2010 - a Családi Olvasás éve
Apák napja
Nemzetközi Gyermekkönyvnap
A népmese napja
Szerzői jog
A költészet napja
Mi a véleményed?

VENDÉGKÖNYV

Arany szabály az ARÁNY

Fiatal, tapasztalatlan anyaként el sem tudtam képzelni, hogy a gyereket rabul ejti a képernyő és képes hosszú, hosszú időt tölteni előtte megbabonázva. Hihetetlen, de én magam csatoltam be a babaszékbe és tettem a villogó csoda elé" aztán gyönyörködve néztem, miként rúgkapál örömében" és mentem mosogatni, teregetni, söpörni, pakolni.

Szerencsére hamar az utamba akadt az első könyv, mely ennek a káros hatásairól beszélt. Néhány hónap alatt kiműveltem magam és azonnal a gyakorlatba ültettem az olvasottakat. Mese mese mátka...Esténként az óriási Maci ölébe ültünk és meséltünk, beszélgettünk. Bevallom, amikor közeledett a Barátok közt szappanopera, rövidebb volt a mese…hogy megkaphassam a napi adagomat a televíziós agymosásból. A lelkiismeret-furdalás azonban ötletet adott és minden este a műszaki ketyere rögzítette nekem a sorozatot. Így nem volt több csonka mese… Ám mivel magam is imádtam a televízióban a rajzfilmeket, nem akartam lemondani róluk, hanem közösen néztük és utána beszélgettünk arról, amit láttunk.

Minden szépen haladt addig, amíg a számítógép nem kezdte érdekelni négy éves fiamat. Akárhányszor ki kellett vele kapcsoltatnom a gépet, mindig feszültség támadt köztünk. Tudtam, hogy a külső tiltás arra serkenti az okosodó gyerkőcöt, hogy kibúvót találjon a szabály alól, így cselhez folyamodtam.

A kezébe adtam az irányítás lehetőségét, csak azt szabtam meg, hogy annyi percet játszhat a gépen, amennyit olvas vagy könyvezik. Addigra már szerette a könyveket és a meséket, csak kicsit elcsábították  a számítógép újdonságai. Az  esti meséléseket még érdekesebbé igyekeztem tenni, s természetesen azért is jártak a percek. Hamarosan rájött, hogy jutalomért jutalmat kap (olvasásért számítógépes időt), így örömmel cserélgette a tevékenységeket – főleg úgy, hogy ő maga volt a parancsnok, aki irányította saját magát. Hogy néha kicsit lecsippentett időt innen-onnan? Na és? Mit számít az, ha a végén megismerte az olvasás örömét?! Ma már nem tartom számon az olvasás-gépezés arányát, de ő mindenféle nehézség nélkül váltogatja a kettőt.

Valami fontosat hozzá kell tennem ehhez a teljesség kedvéért. A szülőnek muszáj jó példával elöljárni. Így engem is sokat látott olvasni amellett, hogy gyakran püföltem a billentyűzetet.

 

Írások még, még, még...

 

Powered by www.echt.hu © 2005-2009 - Admin: LetterHunter Megoldások