Falra hányni a borsót

Égen-földön nem találtam a könyvet, amelyből idézni szerettem volna. Örömmel adom kölcsön, aztán elfelejtem kinek és mikor…. de ha szükség van rá, nagyon tud hiányozni. Csakazértis összehozom!

Sokan tudnánk mesélni arról, milyen a játszmatengerben fuldokolni. Persze a legtöbbször azt sem tudjuk, hogy nyakig benne vagyunk.

Kaptam egy levelet egy harmincas nőtől. Sokat írt, így én sokáig olvastam. Oldalakon át kígyózott  a férjével folytatott párbeszéd. Délelőtt kezdődött minden, egy ígéretes szombaton. Első olvasatra úgy tűnt, Apuci nem érti meg Anyucit egy-két-há bizonyos dologban. „szidjuk vagy dicsérjük a gyereket  a hármasért? Mosogatógép kell vagy bejárónő? Elköltözzünk vagy maradjunk? Olyan vagyok-e mint az anyám vagy teljesen más?!” Másodszor olvasva úgy láttam, mintha mindkettő csak fújná a saját nótáját meg sem hallva a másikét. Harmadszorra pedig láttam, hogy minden szó csupán falra hányt borsó, a valóságban pedig finoman hangolt játékot játszanak. Sok-sok energiát ölnek bele, hogy igazolják magukat.

Drágáim! Ha a sok kimondott szó helyett egyetlen mondatban összefoglalhatnátok az másik iránti érzéseiteket, mit mondanátok?

ÍRÁSOK MÉG, MÉG, MÉG...